Egy klubtag levele

Szép napot, szervusztok!

Gabesz vagyok, születésemtől kezdve – szüleim révén – MHSZ, majd MOM Tömegsport Klub-tag. A kétezres évek elejétől készítem-szerkesztem a honlapunkat.

Szomorú hír, hogy az Egyesületünk lassan megszűnik anyagi okokból és kiöregedés miatt. Valljuk be, hogy mindenki tudta ezt előre, hiszen senki sem fiatalodik, én sem.

Emlékszem, hogy én gyerekként mindig vártam a badacsonytomaji hétvégéket, ahol már pénteken töltögettük a tesztlapokat. Néha azért mentünk át a szomszédba, hogy lelessük a helyes válaszokat. Szombat reggel dobáltuk a gránátokat, közben már izgalommal figyeltük, ahogy előkerülnek a légpuskák. És ha Sanyibá szólt, hogy maradt skuló, sötétedésig képesek voltunk lövöldözni. Ez mindig így volt. Délutánonként mindig volt valamilyen felállásban focimeccs. Érdekes, mindig kikaptunk a felnőttektől, de sose bántuk. Esténként a pecások mellé ültünk és vigyáztunk a botokra, amíg ők beszélgetni mentek vagy táncolni a vacsora utáni buliba. Vasárnap jött az eredményhirdetés és délután a vitorlázás. Szántódon csak a lövészet maradt ki, de az is felejthetetlen volt.

Egynapos buszos utakon és az egy-két hetes külföldi körutazásokon sok gyönyörű helyre eljuthattunk. Ezekre is nagyon vártam, szintén felejthetetlen élmények voltak. Lövészet, “zsíroskenyér-partik”, mindig remek hangulatban teltek.

Az utóbbi időben sajnos nem tudtam sok helyre már eljutni, családalapítás és a megnövekedett munka miatt. A kapcsolat mindmáig megmaradt, eszembe sem jutott ezt a remek Családot – akik között felnőttem – elhagyni.

Tamara és Sanyi rengeteg energiát és időt öltek abba, hogy évtizedeken keresztül csodás emlékeket kapjunk. Azért megjegyezném, hogy egy-egy buszos kirándulás alkalmával Sanyiékat utolérni lehetetlen volt. Hajtották a csapatot, hogy minél többet lássunk. Én még egy hűsítőt sem tudtam venni, Tamara a jegeskávét is megitta.

Részemről nagyon köszönöm ezeket az éveket és emlékeket! Sajnálom, hogy ezek nemsokára már csak emlékként maradnak és újak nem kerülnek hozzájuk. Tamara és Sanyi! Amíg tudjátok, tartsátok egyben a Csapatot! Sok erőt kívánok hozzá! Ha majd úgy érzitek, hogy ennyi volt és vége, akkor pedig pihenjetek sokat! Megérdemlitek!

Én személy szerint ezt a honlapot megtartom, amolyan emlékoldalként fog a Klub megszűnése után létezni. Nem szeretném a rengeteg fényképet (hihetetlenül sok kb. 40 Gigabájt!!!) elveszni. És ezek a képek csak az elmúlt közel 10 évet fedik le. A videók is elérhetőek legyenek, habár azokat a videómegosztón megtalálni. Az oldal valószínűleg kicsit át fog alakulni, természetesen a Ti igényeitek szerint.

Egyszóval “minden marad a régiben”.

Még egyszer szeretném Mindenkinek megköszönni ezt a csodás – részemről – négy évtizedet a Csapattal!

Gabesz

Utóirat: ha valaki szeretne hozzászólni, itt alul megteheti…

Az adott cikk linkje: https://www.momtsk.org/egy-klubtag-levele/

1 comment

  1. Gabeszkám! Könnyekig meghatott az írásod, mert visszaigazolva láttuk az elmúlt negyven év munkájának gyümölcsét. Ezért dolgoztunk ennyi éven át. Maradandó emlékeket, barátságokat szereztünk, láttuk felnőni a gyerekeket, próbáltunk utat mutatni az életben. Embernek maradni, szeretetben élni, élményeket, érzéseket szerezni, melyeket soha nem vehet el tőlünk senki. Te egyike vagy a “gyerekeinknek”, de talán az is te vagy közülük, aki a legtöbbször velünk volt. Sajnos tényleg megöregedtünk, már senki nem tudja felvállalni a megváltozott körülmények miatti malomharcot, hogy a pénzünk kitartson (Pályázatokon már semmi, tagdíj minimális, 1% a kiöregedés miatt nulla.), és a versenyek is megerőltetőek már. A Klubtagok átlagéletkora jelenleg 75,5 év, van aki 50-60 éve tagja a Klubnak. De most is megmaradtak a barátságok, bár a Covid miatt a találkozások szinte csak az interneten és telefonon működnek. Reméljük ebben az évben még lesz alkalmunk az utolsó morzsákból megoldani a két programot, (Gyula és Cserkeszőlő), és találkozáskor még megöleljük egymást. Bár a Klub hivatalosan meg fog szűnni, de a megmaradt csapat, barátokként még sok közös élményt tudhat majd magáénak. Köszönjük, hogy kiöntötted a szíved, és hogy tovább viszed a honlapot, hogy emlékeink megmaradhassanak.
    Szeretettel ölelünk
    Tamara és Sanyi

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ez a honlap sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás